Ha a fenti mondatot meghalljuk, milyen kép jelenik meg szemünk előtt? Jó eséllyel egy olyan személyt látunk, aki kigombolja a kézelőjét, majd feltűri az ingujját, aztán nekilát az elvégzendő feladatnak. Na de pontosan hogyan tűri fel azt a bizonyos ingujjat? Újabb nekigyürkőzésünk az ingek témájának ezt a témakört járja körül!

A klasszikus ’na, akkor vágjunk bele’ eseten túl is számtalan olyan helyzet adódhat, amikor célszerű néhány hajtással lazítanunk megjelenésünk feszességén – például este, egy jó whiskey társaságában. Néhány korábbi bejegyzésben már tárgyaltuk, hogy a rövid ujjú inget lehetőleg hanyagoljuk, még a nyári napokon is. Ha melegünk van, inkább tűrjük fel a hosszúujjút. De mi van akkor, ha mondjuk a tárgyalás helyszínén van annyira meleg, hogy még a zakó levétele sem elég (ilyenkor azért óvatosan, egy keményebb tárgyaláson a testbeszéd is döntő lehet!)? Vagy ha a munkaruha ujja olyan hosszú, hogy beakadhat valamelyik gépbe a gyárban? Ha csak szimplán zavar a kézelő, mondjuk az egér mozgatásában, gépelésben, vagy egy gyors rántotta összeütésekor nem szeretnénk összepiszkolni? Nincs mese, fel kell hajtani ingünk ujjait, mostantól azonban ez sem lehet probléma.

Mikor meddig hajtsuk?

Alapvetően elmondható, hogy a könyök fölé hajtott ujj már kevésbé business look, mint a könyök alatt maradó, ugyanakkor kényelmesebb, szabadabb mozgást tesz lehetővé. Hétvégéken természetesen belefér, a rövid ujjúhoz képest még így is sokkal elegánsabb, de az irodában azért a könyök alatt legyen a határ.

A legegyszerűbb

A kigombolt kézelőt visszahajtjuk, majd addig ismételjük a mozdulatot újra és újra, amíg a számunkra megfelelő magasságig nem érünk, ami általában 3-4 hajtást jelent. Fontos, hogy minden újabb hajtás előtt simítsuk el a gyűrődéseket, ezzel megelőzve a lehajtáskor maradó esetleges 'nyomokat'. Ha visszavennénk a zakót, vagy valamilyen felsőt, ezt a típust kicsit körülményesebb lehajtogatni, egyesével, hajtásonként.

Az olasz

Egy hajtásból hajtsuk vissza az ingujjat úgy, hogy a kézelő addig érjen, ameddig végül felhajtani szeretnénk. Ha ez megvan, akkor újabb hajtásokkal haladjunk, folyamatosan felezve az ujj hosszát. Ennek a technikának a lényege, hogy felül kilátszódjon a kézelő, megjelenésében csak egy különbözteti meg a sima visszahajtástól. Figyeljünk itt is a gyűrődések elsimítására, hogy lehajtás után se maradjanak ráncok! Ez a verzió az elsőnél könnyebben lebontható: elég a felül kilógó kézelőt meghúzni, és egy gyors visszagombolást követően máris rendben vagyunk.

A jut is, marad is

Van, hogy csak egy kicsit szeretnénk lazítani a megjelenésünkön – mondjuk egy kellemes séta közben, esetleg ebédidőben. Ilyenkor elég, ha csak egyet hajtunk vissza, maximum kettőt. Ez a legelegánsabb megoldás mind közül. Stílusos, mégis laza.

A feszes

Az utolsó opció a tengerészgyalogságnál is használt feszes, mégis elegáns megoldás. Ebben az esetben már magát a kézelőt is félbehajtjuk, majd utána ezt a szélességet megtartva, szorosan, egy kicsit mindig az előző hajtás alá gyűrve a következőt haladunk, egészen a könyök fölé, hogy a karunk akadálytalanul mozoghasson.

Természetesen nem muszáj ezek közül a technikák közül választania mindenkinek, sőt, ha a kedves Olvasónak van valamilyen, akár egyedi megoldása, ossza meg velünk bátran!

Ti melyik módszert ismertétek? Van valami, amiről még szívesen olvasnátok az ingekkel kapcsolatban?

PKD