Nincsenek véletlenek. Hetek óta készül egy nagyobb lélegzetvételű cikk, de mindig eszembe jutnak olyan témák, amik épp az adott heti számhoz relevánsak – tehát most vagy soha megírandóak. Múlt héten a felnőttkorba ért, 21. bejegyzésünk volt ez az apropó, ezúttal pedig a 22 éves Sziget Fesztivál a soros a 22. MenKedd-ben.
Az igazi indok azonban nem is ez, sokkal inkább, hogy idén először szerény személyem is kilátogatott, amire a fesztivál történetében eddig nem volt példa. Külső és belső szépségápolással csak részben foglalkozó, abszolút szubjektív beszámoló következik egy elsőbálozó Szitizen tollából.
Előtte
Nem elhanyagolható mennyiségű előítélet létezik a fiatal és kevésbé fiatal fesztiválozókkal kapcsolatban, ezért is áll távol sokaktól ez a világ, holott rengeteg lehetőség adódik ilyenkor is a külsőnk ápolására: szép idő esetén gondtalanul napozhatunk, míg esős időben néhány óra elteltével szinte bárhol remek iszap- vagy sárpakolást tehetünk fel. Fizikai edzésre vágyók pedig bártan birkózhatnak hűsítő pocsolyákban. Megfelelő színpad kiválasztása esetén mindezt a számunkra kedves zenei aláfestés mellett.
Ha személyes kapcsolatomtól indulnék, sokáig csak az ’ülök a fa tetején’ Kistehén figuráján keresztül ismertem a Szigetet, aztán jött a ’Ki a király?’, majd a ma már stand-up-os Janklovics Péter-rel készült ’zenés-táncos-napközi’ ’prodidzsájjal’, ’Petijegy’-el. Valljuk meg, az ezen reklámok általi tinédzser kori szemráncolás nem tesz jót a bőr rugalmasságának. Tehát még kint sem voltam, máris ártott a szépségemnek.
Közben
Egy szép szerdai napon azonban, belépve a fesztivál területére nem azt kaptam, amit a legtöbb szülő elképzel, mikor elengedi gyermekét: füstölgő, különféle okokból dülöngélő tömegek helyett mosolygó, jókedvű, kis hazánkban szokatlanul jókedvű emberekkel találtam szemben magam. Rögtön meg is értettem, mit szeret ebben az, akit már elkapott a fesztivál-, vagy a már külön vírustörzzsé vált Sziget-láz.
Itt ugyanis nincsenek gondok, problémák – azokat a külföldiek a repülőn, vonaton, a magyarok a K-hídon, vagy a közeli Auchanban felejtik. Ide mindenki szórakozni jön, amit többnyire mások direkt zavarása nélkül tesz, így lesz közvetlen és oldott a hangulat. Magyar szót nap közben a személyzeten kívül tényleg nemigen lehet hallani, cserébe gyakorolhatjuk nyelvtudásunkat, megismerkedhetünk más nemzetek (leginkább holland és német) gondolkodásmódjával, kultúrájával vagy épp kulturálatlanságával. Az árak színvonala közelít a nyugat-európaihoz, tehát akár ott is érezhetnénk magunkat – nem véletlen a fesztiválköztársaság elnevezés sem. A programkínálatot érdemes hetekkel korábban elkezdeni nézegetni, ugyanis rendkívül színes, talán az sem tud mindent megnézni, aki a rendezvény teljes ideje alatt kint van.
Egyvalamit azonban itt se felejtsünk: a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadék fogyasztását. Jelentsen ez bármit is… :)
Utána
A végére visszakanyarodnék a szépségápoláshoz: itt leginkább a belsőn keresztül ápolhatjuk a megjelenésünket: a belülről sugárzó gondtalanság és ellazultság, a well-ness látszik rajtunk, kisimulunk, elengedjük megjelenésünk legnagyobb ellenségét: a stresszt, a szürke hétköznapokat. Persze nem árt a mérték, ezt a kúrát sem ajánlott túlzásba vinni! Egy hét szigetelés után már a lelki béke sem ragyogja túl a nem alvást és a mulatozást.
Kisimulva, szellemileg kiengedve ébredtem reggel. Remek élmény volt, csak ne kellett volna rögtön dolgozni menni, visszazökkeni – ráadásul egy esős hajnallal (mert az élet a legjobb rendező)…
Összességében azt mondhatom: mindenkinek tudom ajánlani, de mindenkinek másért. Itt biztosan mindenki megtalálja, keressen bármit is!
Ti jártatok már fesztiválon? Hogyan éltétek meg az első ilyen élményetek?
PKD
